Forradalmi szemléletváltás a szklerózis multiplexben: lehet, hogy csak egyetlen betegség létezik?

Bejegyzés megosztása

Évtizedeken át úgy tanultuk, hogy a szklerózis multiplex (SM) több különböző formában jelentkezik. Van a relapszáló-remittáló, a szekunder progresszív és a primer progresszív típus. A diagnózis pillanatától kezdve ezek a címkék meghatározzák, hogyan látjuk a betegség jövőjét – és gyakran azt is, mennyi remény marad bennünk.

De mi van, ha ez az egész kategóriarendszer téves?
Egy új, izgalmas elmélet szerint az SM nem több különálló betegség, hanem egy egységes, folyamatos spektrum. És ha ez igaz, az alapjaiban változtatja meg, hogyan gondolkodunk a diagnózisról, a kezelésekről és a gyógyulásról.


⚖️ A régi felosztás csapdája

Amikor valakinél SM-et diagnosztizálnak, az első kérdés szinte mindig ez: „Melyik típus?”
Ez a besorolás – RRMS, SPMS, PPMS – nemcsak orvosi, hanem pszichológiai bélyeg is.
A betegek attól tartanak, hogy egyszer majd „átcsúsznak” a rettegett progresszív kategóriába.

Pedig az új kutatások szerint ez az átmenet nem éles váltás, hanem fokozatos folyamat, ami mindenkiben már a kezdetektől jelen van – csak eddig nem vettük észre.


💡 Az új gondolat: az SM mint egységes spektrum

A modern neurológiai szemlélet szerint a háttérben két fő folyamat dolgozik egyszerre:

  1. 🔥 Akut gyulladás, ami a hirtelen fellángolásokért (relapszusokért) felelős.
  2. 🧠 Krónikus, lassú károsodás, ami az évek alatt fokozatosan rontja a funkciókat.

Mindkettő már az első naptól jelen van, csak más arányban.
A különbség nem abban áll, hogy mi van, hanem hogy mikor és mennyit látunk belőle.


🗺️ A zseniális hasonlat: a topográfiai modell

Képzeljünk el egy víz alatti hegyvidéket. A hegyek a központi idegrendszer károsodásai, a víz pedig a test „neurológiai tartaléka”.

Modell elemeJelentése az SM-benKlinikai hatása
🌋 Víz alatti hegyvidékMinden lézió és idegkárosodásA legtöbb rejtve marad
🌊 Víz felszíneA klinikai küszöbCsak a kiemelkedő „hegycsúcsokat” (tüneteket) látjuk
🧍‍♀️ Vízszint magasságaNeurológiai tartalékMinél magasabb, annál több károsodás marad láthatatlan

A vízszint azonban az évek során lassan süllyed – ez az, amit a betegek „romlásnak” éreznek, akkor is, ha az MR „stabil”.


🧩 A „csendes progresszió” titka – avagy mi az a PIRA?

Ahogy a vízszint csökken, egyre több korábbi hegycsúcs bukkan elő.
Ez okozza a lassú, fellángolásoktól független romlást, amit a szakirodalom PIRA-nak nevez (Progression Independent of Relapses).

Ez az, amit régen „csendes progressziónak” hívtunk – de valójában soha nem volt csendes, csak a víz alatt zajlott.


👩‍🦰 Lara története – amikor a leletek „tökéletesek”, de valami mégsem stimmel

Lara 50 éves, és több mint tíz éve él SM-mel. MR-je stabil, nincs új relapszusa, minden orvosi mutató rendben.
Papíron elérte a „NEDA” állapotot – vagyis nincs kimutatható betegségaktivitás.

Csakhogy Lara érzi, hogy valami mégis romlik. Fáradtabb, kevésbé bírja a tempót, a lépésszáma felére esett vissza.
Ez a „láthatatlan romlás” az, amit eddig a régi modell figyelmen kívül hagyott.

Ahogy Dr. Steven Keger, a modell egyik megalkotója mondta:

„A progressziót csendesnek neveztük, mert nem hallgattunk eléggé.
A tüneteket láthatatlannak neveztük, mert nem kerestük őket eléggé.”


🤝 Az új partnerség: orvos és beteg, mint egy csapat

A modern megközelítés szerint az SM kezelése nemcsak gyógyszerekről szól, hanem együttműködésről és tudatosságról.
Az új partnerség öt kulcslépése:

  1. Őszinte bevonódás – a beteg teljes történetét elmondja, az orvos pedig valóban figyel.
  2. Közös tanulás és tájékozódás – nemcsak az orvos tanít, hanem együtt értelmeznek.
  3. Átfogó felmérés – MR, lépésszámláló, életminőség, kognitív funkciók.
  4. Problémák azonosítása – nemcsak relapszusokra, hanem rejtett romlásra is figyelni.
  5. Motiváció és célkitűzés – a vízszint, vagyis a tartalék megőrzése közös cél.
PartnerFeladatEszköz
👨‍⚕️ OrvosA „hegyeket” kordában tartaniGyógyszerek, kezelések
👩‍🦱 BetegA „vízszintet” magasan tartaniÉletmód, aktivitás, tudatosság

💪 Hogyan tarthatjuk magasan a „vízszintet”?

A neurológiai tartalék, vagyis az agy és gerincvelő ellenállóképessége valóban fejleszthető.
Íme, a legfontosabb, bizonyított módszerek:

  • 🚭 Dohányzás abbahagyása – az egyik legerősebb védőfaktor.
  • 🥗 Egészséges étrend – mediterrán típusú, gyulladáscsökkentő hatású.
  • 🏃‍♀️ Rendszeres testmozgás – védi az idegrendszert és javítja a hangulatot.
  • 🩺 Társbetegségek kezelése – pl. cukorbetegség, magas vérnyomás.
  • 😴 Megfelelő alvás és stresszkezelés – mert az agy is regenerálódni akar.

Minden apró döntés hozzájárul ahhoz, hogy a vízszint magas maradjon – és a tünetek minél tovább „víz alatt” maradjanak.


🌅 Az új szemlélet üzenete: több remény, kevesebb félelem

A kérdés többé nem az, „Milyen típusú SM-em van?”
Hanem ez:

„Mit tehetek ma azért, hogy a vízszintem minél magasabban maradjon?”

Ez a gondolkodásmód visszaadja az irányítást a betegek kezébe.
Az SM többé nem egy rettegett sors, hanem egy irányítható folyamat, ahol minden nap számít.


💭 Záró gondolat: Az élet, mint víztározó

Képzeljük el az életet, mint egy víztározót.
Ha elég magas a vízszint – vagyis a neurológiai tartalék –, a hegyek (károsodások) rejtve maradnak, és a hajó (az életünk) simán halad.

Az orvos segít kordában tartani a hegyeket, de a vízszint magasan tartása közös feladat – és ez adja vissza azt, amit mindenki a legjobban keres:
a reményt és a cselekvőképességet.

További bejegyzések...